Cím nélkül...

Nem is tudom mit írjak.....   Pedig sok minden történt, de nem igazán jó dolgok. Valahogy nem akaródzik leírni, mert azt gondolom, hogy már nem szeretnék örökké csak panaszkodni Nektek. A fő, hogy egészségesek vagyunk és a helyzet ellenére még  mindíg boldogok, csak nehéz.....

  Palkócim eleven, rengeteg új szót tud, szinte ami megtetszik neki, azt azonnal kimondja. A legjobbak : ennyi (közben széttárja a kis kezeit),  erdő, duda, Torda(utca), na meg a hepak.....,  ami  annyit tesz magyarul: kecsap.  :)
Ha rendeződtek a soraink, ígérem , jövök egy hosszabb lélegzetvételű posttal. 
Addig pedig mindenkinek köszönöm Rebekám   szülinapjára a jókívánságokat és üzenem, hogy a mosoly és a szeretet sok mindent legyőz!!!! Zsue! Éljen a világbéke! :)