Üdv!
Ma egy kicsit elgondolkodtam, ahogy a blogotokat olvastam.....
Gyakran írjátok, hogy ma a játszótéren voltunk, holnap a mamához megyünk, tegnap kirándultunk, a jövő héten a tengerpartra megyünk...... és így tovább!
Az én blogom biztosan nagyon unalmas nektek, hiszen velünk nem történnek ilyen dolgok, aminek több magyarázata is van:
1./ Mozgásom korlátozottsága miatt max. az udvarra tudom kivinni Palcsikát.
2./ Nincs autónk
3./ Van "mamánk", de azt mondhatnánk, hogy igazából nincs /beteg/
4./ Apa folyton dolgozik
5./ "Miből"?
De nagyon remélem, hogy kicsi Palcsikám ennek ellenére nagy boldogságban nő fel majd nagyfiúvá és nem érzi hiányát ezeknek a dolgoknak!!!! Legalábbis mi mindent megteszünk ennek érdekében, ami csak erőnkből telik! És abban is reménykedem, hogy egyszer majd jobb lesz.....
3 megjegyzés:
Na azért nem mindenki megy a tengerpartra!!!Az hogy az udvarra kimentek az is jó.Itt igazán a levegöröl szól a dolog.Mennyire vagy amugy mozgásilag korlátozva???
Na azonnal jókedvet,kedves!!!Ahogy Puccim mondta,az udvar is levegő és az a fontos!!!Mi sem megyünk tengerpartra és ha végre áttalálok hozzátok,akkor Palcsikának már kispajtása is lesz,úgyhogy tesssék írni a blogot mert nem unalmas és messze űzni a borongós gondolatokat!!!puszika....
Ne szomorkodj!
Aki olyan jókat tud nevetni (bocs azt akartam írni,hogy röhögni)annak miért is ne lenne boldog és kiegyensúlyozott a gyereke!
Megjegyzés küldése