2209.Május.16. Szombat,

Hahó! Jöttem a folytatással. A történéseket nem időrendben írom le, hanem ahogy eszembe jutnak.
Talán a legrosszabb, ami történt velünk, hogy tegnap, amikor Ágiék itt voltak, a kutyink, Jennyke rátámadt Palcsikára. Persze nem volt komoly, csak akkor ijedtem meg nagyon. Aki most elítél, hát tegye. Régebben elképzelni sem tudtam, hogy kutyám legyen valaha is, pláne nem lakásban. Mégis, amikor a baleset után 7 hónappal megtudtuk, hogy anyós el akarja altattatni azt az édes kis fekete kutyit, csak mert mindíg harapdálja /9 hetes kölyök volt akkor/ akit az Illatos Útról hozott ki, megsajnáltuk és magunkhoz vettük. Az első pillanatban,amikor behozták a lakásba, felugrott az ölembe és nem tágított onnan többé..... Hamar szobatiszta lett, fürdetgettük, elhalmoztuk finomságokkal, stb..... De aztán terhes lettem és megszűntettem az ölben fekvést, mert mindíg megrúgta a hasam, amikor ugatni indult / a két hátsó lábával vett lendületet/. Aztán amikor egy másik házba költöztünk, "udvari" kutya lett belőle, mert abban az ótvaros udvarban összeszedett valami vérszívó tetveket meg egy csomó kullancsot, így miután vettünk neki megfelelő parazita-nyakörvet, a ház zárt verandáján csináltunk neki "lakosztályt". Majd amikor a mostani albérletünkbe költöztünk, a szomszéd kutyával nem tud kibékülni, 20-30 percenként nekiugrik, mint egy őrült és ha szerintem összeeresztenék őket, a mi tacskó-spániel keverékünk símán lenyomná azt a hatalmas masztifot. Ennek okán mást se csinálunk, mint csitítgatjuk, fenyítjük a kutyát. Valószínű, hogy túl sok "lelki törést " okoztunk evvel a kutyának és ezért lehetett az, hogy tegnap amikor Agnesito-ék már indulni készültek, a kutyánk , ahogy Palcsika elment mellette, odavicsorgott és morgott rá....... -szörnyen megijedtem és első haragomban rögtön hívtam a férjem, hogy a kutyát azonnal vigye el innen valami menhelyre, itt nem maradhat. Bár érdekes, hogy Palcsika még csak meg sem ijedt, nem lett semmi baja, a kutya effektíve nem ért hozzá. Pólyás korától imádja Palcsikát, védi, őrzi..... soha nem hinném, hogy bántaná!!!! Aztán amikor már az egyik barátunkkal megbeszéltük, ma reggel viszi menhelyre, akkor úgy el kezdett fájni a szívem, meg férjemé is. De persze egyre azt hajtogattuk,, hogy nem vállalhatjuk fel a kockázatát annak, hogy Jenny újra rárontson, hiszen akkor talán már nem úsznánk meg ennyivel.... Rágódtunk, tanakodtunk kb. 2 órán át..... Aztán mégiscsak arra az elhatározásra jutottunk, hogy Jenny kap még egy esélyt . Így ma férjem itthon van, ha kimegyünk az udvarra , nagyon figyel, minden lépését kíséri Palcsikának. De Jenny talán jobban ajnározza, nyalogatja, bújik a gyerekhez, mint eddig!!! Aztán beugrott valami: lehet, hogy a kutya azért csinálta ezt a morgás, vicsorgást, hogy a gyereket visszatartsa attól. hogy az udvar egyik szegletébe menjen. Így visszagondolva, terelő, akadályozó megnyilvánulása volt Jennynek. Lehet, hogy a kertszomszéd 7 db kutyájától, vagy valami mástól akarta óvni a gyereket.... Remélem!!! A szívem szakadt volna meg, ha el kellett volna vitetni.... És most jöhettek avval, hogy hűűűűű.....micsoda felelőtlen anya...stb..... Palcsika is imádja Jennyt, nem mindennapi módon, a kutya őt ugyanígy. Ha most elvitettük volna, lehet, hogy .....áááááá..... nem is akarok rá gondolni!!! Más témával folyt.köv. Sziasztok!
Ja!! Monám: Mostanában rendesen rám hozod a frászt!!!! :) :) puszi