Hétvége

Nehéz visszatérni a hétköznapok kerékvágásába. Annyira isteni volt a hétvégénk!
Bár nehezen, de végül mégis összejött, hogy el tudjunk menni. Férjem legjobb barátjának volt az esküvője. Már egy héttel előtte a polgári ceremónia megtörtént, oda csak a tanúkkal, szülőkkel és testvérekkel mentek. Szombaton pedig egy csodálatos szertartással Isten előtt is összekötötték az életüket.
Szombaton 9-kor indultunk. Lányom barátjának AudiA4-es autója már maga luxus volt nekünk. Ment, mint a szél. Szomorkodtam is, hogy nem tudom vezetni, mert én a bal lábammal nem tudok kuplungolni, csak automata váltós autót vezethetek. Férjemmel autó és motor őrültek vagyunk. Útközben jó néhány járgányt megcsodálhattunk. Nekünk már ez is felüdülés és jó szórakozás volt. Egész úton beszélgettünk, végre kettesben voltunk. Csodálatos volt.
Debrecenben nem találtuk elsőre a város melletti erdőben lévő Paripa Csárdához az utat, de egy benzinkútnál pontos útbaigazítást kaptunk. Már akkor leesett az állunk, amikor még csak a bevezető útra ráfordultunk, ami a csárdához vezet. Gyönyörű, tiszta, gondozott erdő rész. Aztán amikor a odaértünk, szóhoz se jutottunk. A csárda honlapja közel sem adja vissza azt a hangulatot, ami fogadott minket. Maga a paradicsom. Minden fából, természetes anyagokból, zöld fű, virágok, még az ég is kékebb volt, mint máshol. :) A szobánk mennyei volt. LCD tv,kényelmes ágy, extra fürdőszoba, pihe-puha törölközők,tükör a falon és a plafonon.... khm.... nem mosolyogni!!!! :D Sok helyen jártam már életemben, még az első házasságom alatt, párizs, tenger, stb, extrábbnál extrább szállodák, de ez most annyira más volt, annyival .... nem is tudom elmagyarázni. A személyzet rendkívül intelligens, kedves, segítőkész.
Peti barátunk édesanyja fogadott minket.Egy tündér. Imádom.
A szobát Petiék foglalták nekünk. Rögtön az első szoba, hogy ne kelljen sokat járnom, de sajnos a lépcsővel nagyon meg kellett küzdenem. Én úgy hívom: lyukas lépcső :) Nem beton, hanem vasalt fa lépcső, minden lépcsőfok alatt kilátni a lent elterülő "mélységre". Na néhányszor levert a víz, mire fel és lejutottam, de sajnos csak az emeletre építettek szobákat. Érkezés után lepihentünk, majd zuhanyoztunk és készülődtünk.
Férjemék 6 éves koruk óta hárman a legjobb barátok a vőlegénnyel és Lala barátunkkal. Ő és a családja 4-kor érkeztek, azonnal bekopogtak hozzánk, ahogy megbeszéltük előtte telefonon. Együtt mentünk le a "kikérőre", ami 5 órakor kezdődött.
A pár hintón érkezett és üdvözölte a vendégeket. A menyasszony csodaszép volt, a vőlegény fess, jóképű fiú. Hivatásos vőfély vezényelte a ceremóniát. Egy hihetetlenül jó fej,humoros pasi volt. Az egész eseményt fényét emelte. Peti és Mónika, az ifjú pár, rendkívül szerencsések. Mindkettejük szülei rendkívüli,igazi, szerető szülők. A kikérőnek az a része, amikor a szüleiktől búcsúztak, mindenkinek könnyet csalt a szemébe. Eztán következett egy tágas , csodaszépen feldíszített szaletliben a református szertartás. A menyasszonyt az a tiszteletes keresztelte, és végig kísérte élete eddigi útján, aki most összeeskette őket. Minden sallangtól mentes, de szívbe hatoló volt a tiszteletes celebrálása.
Következett a vacsora. Olyan menü volt, hogy tátva maradt a szánk. Istenien finom volt minden. Az italt nyakló nélkül kínálták. Na mi azért nem úgy ittuk, de nem voltunk szégyenlősek sem. Hamar jó kedvünk lett. :) A zenekar nagyon jól játszott, szinte minden stílust felvonultattak a repertoárjukon és csak addig pihentek, amíg gyorsan megvacsoráztak. Sok volt a fiatal, eszméletlen jó volt a hangulat. Még hajnali ötkor is ropták.
Na itt volt némi gondom.... szomorúságom. A baleset előtt nem volt olyan lagzi, bál, zenés est, baráti party, ahol ne roptam volna én is hajnalig. Imádok táncolni. Imádtam..... rossz volt most, ülni.... csak nézni. Na, eh...
Az ifjú párral olyan mély, bensőséges a barátságunk, ami szerintem manapság nagyon ritka. Ugyanilyen barátság fűz minket a fent már említett Lala barátunkhoz és családjához is. Már az is nagyon jó volt, hogy velük lehettünk. Peti és Móni sokszor odajöttek hozzánk beszélgetni, koccintani. Nem hanyagolták el a többi vendéget sem, de hát mindenki tudta, hogy a mi baráti triumvirátusunk előnyt élvez. :)
Az ajándékunknak nagyon örültek. Bár többször hangoztatták, hogy nem várják tőlünk, de még sem mehettünk üres kézzel. Meg is dorgáltak kicsit minket, amikor átadtuk.
Fergetes buli volt. Örök emlék marad.
Sajnos másnap el kellett hagynunk ezt az idilli helyet. De megfogadtuk, hogy ha majd megtehetjük, egyszer az életben ide még visszajövünk.

Ja! Legyetek büszkék rám! Elő sem vettük az autó csomagtartójából a kerekesszékemet!!! Végig mankóztam!!!!!