vasárnap, június 07, 2009

2009.Június.07.Vasárnap,


Tegnap bebizonyosodott, hogy nekünk semmi nem megy símán.... :)
Pár napja elterveztük, hogy az Állatkertbe megyünk szombaton. Klarisszám barátja jött értünk délre, előtte 2 órával jutott eszembe, hogy Robi autójában nincs gyerekülés /miért is lenne, még nincs gyerekük :)/. Több sietős, szépen kérős, elnézést kérős telefon után sikerült egyet szereznem. El is indultunk időben a gyerekülés feltételezhető helyére barátokhoz, akikről eszembe jutott, hogy 3 hónapja költöztek, nem tudom az új címüket. Újabb telefon, címet lefixál, nagyjából tudtuk hol van, mondom nagyjából!... 3 embert megkérdez a környéken, egyik se tudja, hol van az az utca, utolsó tudatlan környékbeli kikérdezése után 20 méterrel befordulunk balra és láss csodát.... a barátok háza előtt találtuk magunkat. Ülés beszerel, csapat indul, városban dugó, fülledt , nagyon fülledt meleg , állatkerthez megérkezés, kocsiból kiszáll, babakocsi kinyit, gyerek belerak, kerekesszéket kinyitják, beleülök, Palcsikám szegény drágám összehányta magát, de totál...... másik body és pelenka van, de naci nincs!!!! Eső el kezd esni, pénztárnál 3 tömött sor, legalább 200 ember, min. 1 órás sorban állás... szerintetek???? El akartam indulni haza, sírtam, hogy végre el tudtuk hozni a gyereket, én is kimozdultam, nagyon vártuk, de nekünk ez se jön össze, stb........de Rebekám az örök optimista nem engedi, átveszi a vezénylést: anya kerekesszékkel sorba áll, talán méltányolják a látványt és előre engedik, Klarisszát elküldte a közeli üzletbe új kis nacit venni, mire átvergődtünk az út túloldalára a pénztárakhoz, eső eláll, sorok eltűntek, össz. 3 emberke állt jegyre várva, gyors telefon, Klarissza rohan vissza, a gyereken az új csini naci, pénztárnál meglepetés, fele annyit fizettünk, mint amire számítottunk /Palcsika ingyó-két éven aluli, én rokkant 300,- Klara én kísérőm szintén 300,- Rebeka diák 1390,- hehe....vannak még kellemes meglepetések!! Állatkertbe be, akadálymentesített mindenhol, kerekesszék lazán gurul, gyerek jobban, már vigyorog és lángost kér / tuti, hogy a fülledt meleg és az izgalom miatt hányt/, állatkerti séta indul.
Szóval nálunk semmi nem megy símán, de a végére minden nagyon jól alakult és szuper jól szórakoztunk, Palcsikám nagyon élvezte, főleg a kecske gidák símogatását és etetését. Este hulla fáradtan és feltöltődve estünk haza.

8 megjegyzés:

mauzecski írta...

örülök,hogy végül jól alakult a kirándulás és kicsit kikapcsolódtatok :D Palcsika meg világot látott :D
Jah, nyugodtan írd le az őszinte véleményed,mert érdekel és azért tettem be a blogomba a cikket :S

hermi67 írta...

Jajj először elfacsarodott a szívem,de a végére felvidultam:-).
Csókollak♥♥

linbori írta...

Minden jó ha jó a vége...
Én minden autós úttól bírtam hányni gyerekként és most is csak akkor nem leszek rosszul ha én vezetek :)

Puccos írta...

Na nálunk is igy szokott lenni!!!Multkor amikor az állatkertbe voltunk oda felé fekforrt a vizünk a kocsiba már pesten.Meg kellett állni a dugo közepén és hüteni a kocsit.+ türelmetlen gyerekkel.Mi rendbe bejutottunk de kifelé kerékbilincs várt!!!!3 hulla fáradt gyerekkel intézkedni pénzt összeszedni.Igy nekünk kicsit drága dolog lett az állatkertezés!

Judit /juci68/ írta...

Puccim! ez durva....

Perec írta...

Jucim, ez egy sikersztori volt :D
Kiváncsi voltam, mit mondasz majd az akadálymentesítésről, de ez is egy kellemes meglepetés, kis országunkban valami működik:) szuper!!

Reni írta...

Jó,hogy a vége jó lett!

khajni írta...

örülök hogy végül sikerült :)És remélem jól vagytok mert se chaten se msn-en nem látlak :( Mi júliusban tervezzük az álltakertet :)Majd jelentkezz valahol :) puszi